– Mi van messzebb tőlünk? – kérdi a tanár Mórickától. – Kína vagy a Hold?
– Szerintem Kína!
– Miből gondolod?
– A Holdat innen is látni! Kínát nem!
Móricka viccek
– Móricka, te nem tanultad meg a múltkor feladott imát! Igaz?
– I-i-igaz, plébános bácsi, de honnan tetszik tudni?
– Látom a szemedről! Nos, mit fogsz délután csinálni?
– Elmegyek a szemészetre…
– Móricka, mondd, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
– Télen medve, nyáron tanár.
A nagyon csinos matektanárnő felír egy példát a táblára. Rövid szoknyát hord, és a nagy nyújtózkodásban a bugyija is kilátszik. Megfordul, látja, hogy Móricka nagyon mozgolódik a padban.
– Na, Móricka! Mennyi jött ki?
– Ennyi – mutatja Móricka a tenyerét -, de még jutott a padba is…
Az ötéves Móricka anyukája bemegy a gyerekszobába, és látja, hogy a kisfia ül a szőnyegen és sírdogál.
– Mi baj, drágám? – kérdezi tőle.
– Most jöttem rá, hogy hogy kell bekötni a cipőfűzőmet.
– Hát ez igazán jó hír! Miért kell ezért pityeregni?
– Mert ezután egész életemben nekem kell majd bekötnöm!
Órán a tanár azt ecseteli, hogy az öndicséret büdös. Ekkor feláll Pistike:
– Tanár bácsi, Móricka itt mellettem túlságosan öndicsérte magát!
A tanítónéni előadást tart az ember származásáról:
– Gyerekek, minden ember Ádámtól és Évától származik…
Közbevág Móricka:
– De tanítónéni, nekem a papám azt mondta, hogy az ember a majomtól származik!
– De Móricka! Én most nem rólatok beszéltem!
Móricka bemegy a gyógyszertárba, és kérdezi:
– Fájdalomcsillapítójuk van?
– Mid fáj? – kérdi a gyógyszertáros.
– Most még semmi, de ha apunak megmutatom az intőmet…
A nyelvtan tanár kérdezi Mórickát:
– Milyen időben vannak ezek az igék: én fázom, te fázol, ő fázik.
Móricka felel:
– Hideg időben.
A tanárnő ráüvölt Mórickára feleltetés közben:
– Móricka, minden marhaságot összehordasz, semmi értelme az egésznek, ellentmondasz önmagadnak! Hát így mi lesz belőled?
– Hogy-hogy mi? Hát meteorológus.