– Mi ez a macskakaparás? Remélem, egyszer megtanulsz rendesen írni. – bosszankodik a tanító néni.
– Nem éri meg. Akkor kiderülne az összes helyesírási hibám.
– Mi ez a macskakaparás? Remélem, egyszer megtanulsz rendesen írni. – bosszankodik a tanító néni.
– Nem éri meg. Akkor kiderülne az összes helyesírási hibám.
– Pistike! Ki kiabál ennyire nálatok?
– A nagypapa. Most magyarázza apámnak a matek házimat.
A tanár diktál, és látja, hogy Pistike folyton a szomszédja füzetét lesi.
– Pistike, már harmadszor lesel a szomszédról!
– Igen, de csak azért, mert olyan olvashatatlanul ír!
– Szeretsz iskolába járni? – tudakolja a nagyi az unokájától.
– Igen, szeretek odamenni, szeretek eljönni onnan, csak ott nem szeretek lenni.
– Pistike, mondd meg szépen, mikor élt Petőfi Sándor?
– Nem tudom.
– De hát ott áll feketén-fehéren a tankönyvben.
– Ja, azt hittem az a telefonszáma!
A tanár Mórickához:
– Ha jól felelsz egy kérdésemre, átengedlek a vizsgán. Hány csillag van az égen?
– 5628913 – feleli Móricka.
– Ezt, hogy számoltad meg?
– Bocsánat, ez már egy második kérdés.
– Tudják meg elvtársak, hogy most még csak a Föld egyharmadán van kommunizmus, de nemsokára eljön az az idő amikor az egynegyedén, sőt az egynyolcadán is kommunizmus lesz!
Tanár:
– Pistike, hogy nevezik azt az embert, aki akkor is tovább beszél, amikor már senki nem figyel rá?
Pistike:
– Tanárnak.
Pistike hazamegy az évzáróról, megkérdezi az anyja:
– Milyen lett a bizonyítványod?
– Katonás!
– Az meg milyen?
– 1, 2, 1, 2, 1, 2.
– Pistike, mit tanultál ma az iskolában?
– Azt, hogy három meg három az hét.
– Hiszen az nem hét, hanem hat.
– Akkor viszont nem tanultam ma semmit.