– Marikám! Hogy tudtad rávenni a férjedet, hogy hetente nyírja a füvet?
– Azt mondtam neki, hogy túl öreg már az ilyesmihez.
– Marikám! Hogy tudtad rávenni a férjedet, hogy hetente nyírja a füvet?
– Azt mondtam neki, hogy túl öreg már az ilyesmihez.
– Az én feleségem rendkívül művelt: négy nyelven beszél, zongorázik, énekel, rengeteget olvas…
– Az enyém se túl szép.
– Miért öltöztél egy hétköznapi vacsorához talpig feketébe?
– Azzal te ne törődj! Csak edd szépen a gombapaprikást!
Megy haza a férj a születésnapján, és azt látja, hogy a felesége ül a lépcsőn és keservesen sír.
-Mi történt, drágám? – kérdi tőle.
– Jaj, úgy szégyellem magam! Finom vacsorát főztem, de a kutya mind megette.
– Sebaj, ha nem éli túl, majd veszünk egy másikat.
A szőke nő kifakad a férjének:
– Elegem van az egészből! Sosem jössz haza időben, éjszakára is kimaradsz. Megcsalsz fűvel-fával! Most már abban sem vagyok biztos, hogy te vagy a gyerekeink apja!
A férfi borotválkozik, a felesége pedig a tükör előtt illegeti magát a fürdőszobában, és így szól:
– Kövér vagyok.
– Dehogy vagy kövér szívem!
– Szörnyű a hajam!
– Dehogyis, nagyon szép a frizurád!
– Még sosem néztem ki ilyen szörnyen!
– Dehogynem!
– Jenő, válóok, hogy eladtad a konyha felszerelését és elittad az árát!
– Az is, hogy ezt csak három hét múlva vetted észre!
Egy részeg filozofál a kocsmában:
– Pontosan emlékszem arra, hogy mikor nősültem meg. Arra is kiválóan emlékszem, hol nősültem meg. Arra dologra viszont egyáltalán nem emlékszem, hogy miért is nősültem meg.
A feleség egy ismerős arcot vesz észre az étteremben. Odaszól a férjének:
– Nézd csak, ott az a részeges alak az előző férjem. Mióta hét éve elváltam tőle, egyfolytában csak iszik, állandóan részeg.
– Ez tényleg furcsa. Ennyi ideig azért senki nem szokott ünnepelni.
A nagypapa örömmel újságolja a feleségének:
– Képzeld, elmúlt a reumám!
Nagymama felkapja a fejét:
– A fene egye meg! Akkor honnan fogjuk tudni, hogy időváltozás lesz?