Pistike és barátja lélekszakadva szalad a benzinkúthoz.
– Gyorsan kérünk öt liter benzint!
Öt perc múlva visszaérnek.
– Nem elég. Kérünk még húsz litert!
A kutas érdeklődik:
– Mihez kell ez a sok benzin gyerekek?
– Ne kérdezzen olyan sokat, csak töltse gyorsan! Ég az iskola!
Pistike kérdezi a tanárnőtől:
– Tanárnő, hogyan esik a hó visszafelé?
– Sehogy, miért kérdezel ilyen hülyeségeket?
– Mert anya azt mondta, hogy vigyek magammal kabátot, mert lehet, hogy visszafelé esni fog a hó!
A tanár visszaadja a kis Pistike kijavított dolgozatát. A fiúcska átnézi a piros színnel teli dogát, majd megkérdi a tanárt:
– Tanár bácsi! Mit tetszett ideírni pirossal az osztályzat mellé?
– Az áll ott, hogy írj olvashatóbban!
Pistike áll az utcasarkon egy póznának támaszkodva. Egy szál cigit szív, mellé jó nagyokat húz egy pálinkás üvegből. Arra megy egy szigorú vénasszony:
– Nem kéne neked kisfiam inkább iskolában lenned?
– Hogy a fenébe lennék iskolában, hölgyem, hiszen még csak öt éves vagyok!
– Nagymama! Játszhatok a nagypapival?
– Nem, Pistike! Csukd szépen vissza a koporsót!
Pistike hazatérve az iskolából lelkesen meséli a papájának:
– Képzelt, azt tanultuk az iskolában, hogy némelyik állatnak minden télen új bundája van.
– Pszt, halkabban, nehogy ezt az anyád meghallja…!
Pistike türelmetlenül ácsorog a kisboltban a pulnál. Odaszól a boltosnak:
– Elnézést, nem tetszene engem soron kívül kiszolgálni? Apukám otthon ül és nagyon vár.
– Mit kérsz, kisfiam?
– Egy tekercs WC-papírt.
Órán a tanár azt ecseteli, hogy az öndicséret büdös. Ekkor feláll Pistike:
– Tanár bácsi, Móricka itt mellettem túlságosan öndicsérte magát!
– Pistike, megint saras a nadrágod!
– Ne haragudj mama, olyan gyorsan estem el, hogy nem volt időm levetni.
Apu és anyu veszekednek. Apu kiabál:
– Hát ki itt a családfő? Mit kellene tennem, hogy elérjem, amit akarok?
Erre közbeszól a négyéves Pistike:
– Apu, tudod mit? Kezdj el jó hangosan sírni!