– Jean, az imént leejtettem egy öngyújtót, vegye fel!
– Sajnos nem látom, uram!
– Sebaj, majd ledobok egy másikat.
Jean viccek
– Jean, mit csinál azzal a kefével?
– Az őrület határát súrolom, uram!
– Jean, hozza ide a távcsövemet!
– Jó, de minek uram?
– Mert egy távoli rokonom temetésére megyek.
– Jean, ugye áll még az egyezségünk?
– Nem, uram!
– Miért nem?
– Mert már elfáradt és leült.
– Jean, vadászni megyünk.
– De uram, az úrnő alszik!
– Nem baj, majd lábujjhegyen fogunk lőni.
– Jean, vegyen fel sportcipőt!
– Miért, uram?
– Átfutjuk a mai újságokat.
– Jean! Megyünk a vasútállomásra a sógorom elé!
– De a sógora csak holnap érkezik, uram.
– Tudom, de holnap nem érek rá kimenni elé.
Jean és a főnöke vonaton utaznak.
– Jean, hol vagyunk?
Jean kinéz, és lát egy táblát: „Mogyoród”.
– A mogyoróján, uram.
Jean benn fekszik a kórházban nagyon betegen, és már haldoklik. Bejön meglátogatni az uraság hűséges szolgáját, megáll az ágy végében és így szól:
– Jean, mi ez az egyre távolodó cipőkopogás?
– Elment az életkedvem uram!
– Mi ez a kopogás, Jean?
– Csak a cipője kopog, uram.
– Hát akkor eressze be végre!